5

°Jimin°
- Mi van Jimin, megint elkúrtál valamit tegnap? Hallottam ám, mindenki hallotta, hogy Rap Monster kiabált - J-Hope úgy vigyorgott, hogy fogai csillogtak, mint Las Vegas utcái éjszaka. Miért is örül ennek ennyire? Főleg korán reggel?! Fél 1 van az ég szerelmére, aludjon még inkább!
- Semmi közöd hozzá Hobi, foglalkozz a magad dolgával... - löktem oda reggeli rekedtes hangommal és kitéptem a hütő ajtaját, hogy valami ehető cucc után nézzek.
- Jaj, elnézést mélyen tisztelt Park Jimin, nem akartam a "legális" ügyeiben vájkálódni! - megadóan emelte fel kezeit és tisztes távolságba hátrált tőlem, amit jól is tett, mert ha tovább köcsögösködik, félő, hogy kiherélem.
- Hoseok, ne tahóskodjál, okkal nem mondom el, különben már megtettem volna. Mellesleg hol voltál tegnap este? Szokatlanul nagy volt a jól eső csend. Mondanám, hogy hiányzott a nyerítésed, de nem akarok hazudni.
- Na, úgy látszik visszajött a kedved a poénkodáshoz, bár engedd megemlítenem, még mindig szar vagy ebben.
Nincs olyan nap, amit ne azzal kezdenénk, hogy egymást oltogatjuk. Külső szemmel úgy tűnhet, utáljuk egymást és azért tesszük, de semmi ilyesmi nincs a háttérben. Csak úgy jön, mint a... Testvérek közt? Igen, talán ez a legjobb megfogalmazás. A bandában Hobi áll hozzám a legközelebb, ő volt az, aki a legtöbb idejét nekem szentelte, mikor bevettek, hogy legyen fogalmam a dolgokról és be tudjak illeszkedni. Hálás vagyok neki ezért.
Csak úgy, mint a csapat többi tagjáról, Hoseokról sem mondaná meg egy kívülálló, hogy egy jól ismert és tekintélyes alvilági csapat tagja, ha nem lennének tetkói és igazi arcát mutatná. Ezt az igazi arcát, amit itthon előhoz. Egy mindig vigyorgó, hiperaktív seggfej, mert amellett, hogy mindig azon van, hogy a bandán belül mindenki jól érezze magát, mindig megcsillogtatja a tahó oldalát is és beleugat mindenbe.
Az emberek azt hiszik, hogy olyan csapatok, mint például a miénk csak ül a házában egymás mellett, hátradőlve, keresztbe tett kezekkel, terpesztett lábakkal és összeszűkített szemekkel nézik egymást, amíg azon agyalnak, ki a következő áldozat. Hát nem így van, nálunk legalábbis nem. A nyílvánosság előtt viszont hozzuk a kemény formát, hiszen a látszatot ettől függetlenül fent kell tartani mindenki előtt, ugyanis a kis lyukakban bújkálnak a csótányok. Egyszer megrendül a rólunk alkotott kép, és a szaréletűek kapnak az alkalmon, hogy megsemmítsenek, kihasználva minden gyengepontot. Ilyen ez a gengszter élet.
- Mellesleg... - körülnézett, van-e valaki, aki hallaná mondandóját, amit, gesztusaiból ítélve, csak velem akar megosztani, legalábbis egyelőre - Láttam tegnap este valamit, vagyis valakit, akinek Rapmon nem örülne, ha megtudná, és úgy alapból nem jelent jót a bandának sem. - hangja bizalmasan csengett, amint szinte suttogta a szavakat, közelhajolva a fülemhez. Az elhangzottak miatt összeszűkítettem a szemem és kicsit elhajoltam tőle, nem nagyon, sőt egyáltalán nem értettem, miről beszél.
- Most érthetőbben?
- Aish... Gyere - megragadta a karomat és elkezdett maga után húzni ki a konyhából, ki tudja merre. Azt hiszem ennyit arról, hogy reggelizni fogok.
Nagy siettségünkben majdnem elsodortuk a szemeitől nem látó álmos Jungkookot, aki, meglátva minket, felcsillanó szemekkel nézett utánunk.
- Hova mentek? - kiabálta izgatottan, érzékeltetve, hogy velünk tartana. A kis taknyos, aki amúgy csak 2 évvel fiatalabb nálam, de mivel én már 2130-cal több tál rizset ettem meg, tehát nekem kis taknyos mindenben részt akar venni, ami titkos, és kockázatos, csak mert szerinte az milyen szórakoztató, és szereti az izgalmakat. Felőlem jöhetett volna, de J-Hope szerint nem.
- Dugni - kiabált vissza és már el is tűntünk a maknae szeme elől, amint letértünk jobbra.
Várjunk csak.
- Hogy hova megyünk?! - satuféket vettem és megálltam abban a pillanatban, hogy leesett, mit mondott - Hoseok, én csak viccelek, mikor Jungkook előtt homokosat játszok, nekem eszem ágaban sincs-
- Nem azért jöttünk, csak le akartam rázni... - ha a szemével ölni tudott volna, most megtette volna - Jobb, ha ebbe most nem avatkozik bele, amúgy is tudod milyen, ha olyan dolgokról van szó, ami Namjoom háta mögött folyik. - sóhajtott egyet és bezárta maga mögött szobája ajtaját.
- Oh, tehát ez is egy olyan ügy - vontam le a következtetést az elhangzottakból.
- Lehet, hogy jobban járunk. Tegnap este, amúgy kérdésedre válaszolva, a szokásos helyen, a Vörös Töltényben voltam, és a sok bula között észre vettem valakit, akinek nem csak ott, a város környékén sem kéne lennie - nagyon kis titkozatosan hangzott a drága Hoseok, egyre jobban kezdett érdekelni a dolog. Talán ezzel az üggyel bebizonyíthatom végre Rap Monsternek, hogy igenis rossz vagyok, és vagyok annyira aljas, mint ők. Bár... Ha jól értettem, ez a dolog nem kerül majd a tudtára, ennek viszont nem nagyon örülne.
- Mindenre rá kell kérdeznem, vagy végre konkretizálsz? - megforgattam a szemem és leültem a nagy ágya szélére, hogy innen folytassam tovább a bájcsevegést. Utálom, ha valaki direkt húzza az időt, és Hobi most pont ezt csinálta.
Aprókat lépegetett ide-oda az ajtaja előtt, nyakán kirajzolódtak az erek, amik a tetoválásai ellenére is jól láthatóak voltak, innen tudtam, ideges. Meglehetősen hirtelen változik a hangulata, az előbb mêg azon volt, hogy kellőképpen felidegesítsen, most ő az, akinek pattanásra készek az idegei. Az a kevés, ami még nem adta fel a szolgálatot a rengeteg piától, amit eddigi élete során legurított. Most már tényleg nagyon furdallt a kíváncsiság, mi az, aminek sikerült felidegesítenie azt a Jung Hoseokot, aki csak hírből ismeri azt, hogy milyen, ha valaki felhergeli magát valamin. Ám most egyértelműen át tudta élni. Fújtatott, mint egy bika, csak lopva pillantgatott rám, neki-neki rugazkodott, hogy elmondja, de eddig még nem tette.
- Aish Hobi... Még ma kinyögöd? - mintha egy szar tehetségkutató döntőjében lennénk, ahol a műsorvezető direkt húzza az időt, mielőtt bebüfögné végre, ki a nyertes. Én is már tülkön ülve vártam, ki a szerencsés nyertes, akinek a látványa ezt váltotta ki J-Hopeból.
Annyira irónikus a neve. Remény az, aki így is úgy is végez veled, ha azt a parancsot kapja. Ő az egyetlen remény akkor és ott, de nem érsz vele sokat, Hoseok könyörtelen.
- Találgassak, úgy jobb lesz? - szusszantottam egyet és könyökömmel lábaimon támaszkodtam.
- Hajrá. - továbbra is járt ide-oda, mint az ingaóra, ha tovább nézem elszédülök.
- Hm... - megvakartam az állam és elhúztam a számat - Ötletem sincs.
Pillantása egyértelművé tette, seggfejnek lettem titulálva.
Pillanatnyi csend után hirtelen megállt és kitört, mint egy vulkán - V! V volt ott! Tegnap este azt a levegőt szívta, amit én! Hosszú idő után visszatért Busanba! Itt van! - rendesen hisztizni kezdett, mint egy gimis kispicsa, akit letaszítottak a bálkirálynői trónról.
Szájtátva bámultam egy kis ideig, majd megráztam a fejem és szolidan felnevettem - Ja, na persze és hozta magával Bobbyt is.
- Héj na, Bobbyt nem keverjük bele - rázta mutatóujját fenyegetően. Az a retardált hal is, Istenem, Hobinak a világot jelentette. Ott porlad hátul az udvaron. Egy alvilági kutyának a legvérszomjasabb háziállata egy gülü szemű aranyhal volt. Hihetetlen, de igaz. Még csak nem is húzta le a wc-n, eltemette. És kinek kellett tartania a kis rohadékot dobozban, míg Hoseok kis gödröt ásott neki? Nekem, ki másnak.
- Hülye vagy Hobi, tuti csak képzelődtél vagy összekeverted valakivel - legyintettem.
- Jimin, a saját két szememmel láttam. Minden, teljesen minden úgy volt, mint régen, lubickolt az érte csöpögő nők nyálában, minden ugyanaz volt, kivéve, hogy már nem mint barát, hanem mint ellenség volt jelen.
- Várj, tisztázzuk. V? Az A V? - kihangsúlyoztam az a-t, hogy egyértelműbbé tegyem a kérdést.
- Hány V becenevű punk palit ismersz nem csak itt, mondjuk úgy azt a 7 milliárd embert beleszámítva? - nézett rám lesajnálóan a szoba végéből. Abszurdnak hangzik ez az egész. Senki sem gondolta, hogy visszajön azok után, ami történt.
- Nos, nem ismerem a világ összes rosszfiúját, úgyhogy nem kizárt, hogy van még egy a Földön, aki pont úgy néz ki, mint ő - ez is abszurd, de most mintha szerepet cseréltünk volna, én látom a világ világos oldalát, Hoseokot meg eszi a méreg.
- Nem ez a lényeg seggarc, és még mindig nem vagy vicces.
Oké, most akkor tegyünk úgy, hogy nem hallottam, hogy seggarcnak nevezett.
- És az embereknek nem tűnt fel, hogy megint itt van? Hobi, tudd, most hülyének nézlek. - felegyenesedtem és kereszteztem karjaimat magam előtt. Nem, biztosan nem V volt az.
- Látszólag senkinek nem szúrt szemet. Vagy nem ismerik, vagy jól titkolták, hogy tudják, ki ő és nem lepődtek meg látvanyosan. Nem tudom Jimin, pofám leszakadt, mikor megláttam! Először köpni-nyelni nem tudtam. Vagyis de, köpni tudtam, ki is csultam a piát - hajába túrt és lehuppant mellém az ágyra. A földet pásztázta, tekintete gondterhelt volt, mintha az emberiség összes gondja a vállára nehezedne, holott csak egy probléma van. Ami mondjuk elég nagy, olyan 178 centi.
- Ő észrevett? - hangon a semmiből olyan mélyen és reszelősen hangzott, hogy még engem is meglepett. Hobi ujjait kezdte ropogtatni és élesen fújta ki a levegőt.
- Nem. Még akkor sem, mikor egy darabig követtem.
- Követted? - kérdeztem meglepetten.
Torkán akadt a levegő, hiszen a velünk szemben lévő ajtó hirtelen kicsapódott, ezzel felfedve a mögötte álló Yoongit.
Konkrét leszek, a szar is belém fagyott.
- Másszatok a könyvtárba. - utasított mindenféle érzelem nélkül, és már el is tűnt. Két dolog tette egyből biztossá, hogy újabb feladat jön; a könyvtár, azaz az a kis lepukkant, elhagyatott épület, ahol az ügyeink folynak és Suga viselkedése. Akárhányszor megbeszélésre kerül sor kikapcsolja azt a kicsi érzelmet is, ami az évek során még nem hagyta el. Ha van ember, aki már megedződött lelkileg az évek során, az Min Yoongi.
Hoseok kiengedett egy megkönnyebbült sóhajt, valószínüleg ő is azt hitte, hogy Yoongi hallotta a beszélgetésünket és azért tört ránk.
- Hallottad, irány a könyvtár, Superman - oldalba lökött és elhagyta a szobát.

Szokás szerint hű volt önmagához a hely, rajtunk kívül sehol egy ártatlan, hétköznapi szürke kisegér. Busan ezen része a koreai alvilág Las Vegasa. Mindenki, aki idejön nem városnézést tervez, mindnek mocskos a múltja és bizonytalan a jövője. Egytől-egyig az emberiség hulladéka, akiktől tartanak a lakosok, holott nem is tudják az igazságot. Mindenki azt hiszi, hogy az ilyen arcok csak bandákba tömörülve néha-néha bunyóznak egyet egy szórakozóhelyen, sötét sikátorokban bújkálnak és rosszfiúskodnak. Persze, részben, de az igazságtól messze állnak. Nem tudják, hogy akik itt megfordulnam bizony emberéletek felett döntenek, uralják a várost. De mint mindenben, itt is van egy vezető, ez pedig a Bangtan Sonyeondan. A környék összes szaréletűje tudja, hogy a várost egy banda uralja, az pedig az, aminek én is tagja vagyok. Anarchia uralkodik itt is, aminek a legtetején fényesen csillog három betű; BTS. Aki ismeri, az félti a felesleges életét, aki nem, az majd megtudja. Mindenkinek jogában áll eldönteni, lejjebb kúszik-e a ranglétrán és mint egy királyságban, behódol vagy... meghal. Ez a világ kegyetlen. Vagy megszoksz, vagy meghalsz, megszökni úgy sem tudsz.
Ám úgy tűnik, új élősködők tolták be a pofájukat, tegnap este már jelet is adtak magukról, hozzányúltak a husihoz, ami rohadtul nem az övék. Csing-csing, becsöngettek a Bangtan suliba, ideje megtanulni becsicskulni, amíg nem késő.

Senki nem beszélt, mind az öten zsebretett kézzel, csendben mentünk be a már jócskán lerombolt, omladozó házba, hogy a már ott váró Rap Monster elkezdhesse a megbeszélést.
A feszültség szinte tapintható volt, rám is kezdett lassacskán ragadni, úgy tűnt a többiek már sejtették mi van, velem ellentétben. Mikor megálltunk, Hoseokkal összeakadt a tekintetünk egy hosszabb pillanatra, mind a kettőnkben egy kérdés merült fel; nem csak mi tudunk V jelenlétéről?
Rap Monster megfordult és eldobta a már elszívott cigije csikkjét, ami a nyirkos betonra esett és el is aludt. Tekintete sötét volt és nem a halovány fényviszonyok miatt, hanem mert valami nagyon piszkálta az idegeit.
- Szaglásznak utánunk. - jelentette ki, mire mindenki egy kicsit megszeppen. Van ok az aggodalomra, ha azt észleljük, valaki leskelődik utánunk, ugyanis ha lebukunk, mindannyian a börtönben fogunk megdögleni, már pedig egyikőnk sem akarja, hogy ott egyen meg a rák és a szappanért hajolva 6-an dugjanak meg egyszerre.
- Tudjuk, ki az? - kérdezte Jin keresztbe tett karokkal.
- Ha tudnám, nem mondtam volna? - pirított rá a leader. - Kurvára nem tudom még, hogy ki az, de lehet, hogy nem is egy emberről van szó, az is megeshet, hogy az itteniek közül játszik valamelyik az életével. Nem tudom. Viszont azt igen, hogy tűzvonalba kerültünk. Az egyik tégla mondta, hogy nem régiben volt itt egy alak, és a banda felől érdeklődött, majd mikor belátta, hogy semmi infot nem kap, zsebre dugta a maréknyi pénzt és eltakarodott. Gondolkodtam, ki lehet az, és eszembe jutott, hogy nem régiben a törzshelyünkön, a Vörös Töltényben is volt egy valaki, aki bántotta a szemem. Nem tudtam normálisan megfigyelni, amint látta, hogy ideje távozni, meg is tette. - csak úgy, mint Hobi otthon, most Rapmon is lehajtott fejjel, idegesen járkált ide-oda - Valami azt súgja, hogy volt már vele dolgunk. Ebben egészen biztos vagyok.
V.
- Nem lehet, hogy köze van a tegnapiakhoz? - törtem meg a csendet, mire mind az öt szempár rámszegeződött. Bár egy kósza pillanatra eszembe jutott, hogy mi van, ha tényleg őt látta tegnap J-Hope, elvetettem az ötletet, hiszen szintén tegnap történt az, hogy az a pár ismeretlen fazon letámadott egy lányt. Ez már sokkal valószínűbb és meg is magyarázná a hirtelen jött kíváncsiságot. Ennek hallatán Namjoonon kívül mindenki furcsállva pillantott rám, hiszen kettőnkön kívűl senki nem tudott még erről.

°Susie°
- Én esküszöm, hülye vagy! Jaj, nagyon hülye vagy! - Maya, mint egy mérgezett egér, fejét fogva szelte a padlót újra meg újra, miközben az összes lehetséges módon tudatta velem, szerinte hülye vagyok.
- Elmondtam már, nem tudsz leállítani. Meg lesz Jimin is és a cikk is.
Bár sokkal előrébb nem jutottam, csak annyiban voltam ekkor már biztos, hogy ha sikert akarok elérni, akkor fel kell hagynom az eddigi megszokott életemmel, hogy lesüllyedjek Jimin szintjére, ezzel is talán jobban megértve a gondolkozását és akár be is tudok majd olvadni olyannyira, hogy biztonságosan tegyem tönkre mindazt, amit ő elért. Mindenek előtt kicsit kutakodni fogok, rosszabb esetben kérdezősködni, hátha valami hasznos információhoz jutok. Hol máshol lehetne ezt elérni, mint a városi könyvtárban. Gondolataim szerint ha konkrétan Busan történeteiről szóló könyveket nem is találok, régebbi újságcikkek segíthetnek, feltéve, ha jelent meg írás valamilyen bűnüldözéssel kapcsolatban.

A bongyori hajú Maya rábólintott, hogy ha másban nem is, kis kutatásban segít, hiszen abból baj még nem történt, így mire az óra negyed 3-at mutatott, mi már a városi könyvtár hatalmas bejárata felé tartottunk kettesével szedve annak lépcsőit. Egyszer sem voltam még itt, mindig is terveztem, hogy benézek, tekintve, szeretek olvasni, így egy kis izgatottság fogott el ezzel kapcsolatban is, nem csak az információszerzés miatt. Továbbra is érvényes volt az, hogy nincs nagy ismerettségi körünk, ha konkrét akarok lenni, senkit nem ismerünk, így nem állhattam oda csak úgy az egyik ott dolgozóhoz, hogy hallod, segíts már pár infóval lebuktatni a rosszfiúkat. Tekintve, hogy azok így szabad lábon járkálhatnak, nem lenne jó ötlet, a falnak is füle van és csak saját magunkban bízhatunk igazán, vagy még ez sem igaz.

A könyvtár nem csak kívülről volt hatalmas, belül is tágas és díszes volt hosszú, roskadozó polcokkal, száz meg ezer könyvvel, úgy tűnt, magamtól biztosan nem találok megfelelő iratot. Sok érdekes könyvre bukkantam, de olyanra, ami segítene, még nem, így muszáj voltam rákérdezni. Szerencsémre nem kellett sokat cikáznom az állványok között, mire találtam egy könyvtárost.
- Elnézést uram, tudna segíteni? - kérdeztem meghajolva, amint az kiegyenesedve felém nézett. Kedves tekintete volt és mikor rámnézett, elmosolyodott.
- Mondja, kérem.
Körülnéztem, rajtunk kívül csak egy sötét ruhás fiú állt, kinek száját fekete maszkja takarta, látszólag keresett valamit, nézelődött, de néha mintha magamon éreztem volna kíváncsi tekintetét, különösen akkor, mikor elmondtam a bácsinak, mit is keresek - Nos, bármilyen könyv, folyóirat vagy cikk érdekelne - ekkor közelebb hajoltam és halkabban folytattam - Busan bünügyeiről.
A könyvtáros látszólag meglepődött, ezt kissé nyitott szája is mutatta.
- Arra mégis mi szüksége van? - kérdezte meglepetten.
- A helyi újság keres új szerkesztőt, én pedig úgy gondolom, egy ezt boncolgató iromány ütős cikk lenne ahhoz, hogy felvételt nyerjek - mosolyogtam rá. Nem is hazudtam vele, de az igazságot sem árultam el teljes mértékben - Találok valami használhatót ezzel kapcsolatban?
A férfi állát kezdte dörzsölni, vagy azon gondolkodott, tényleg akad-e ilyen témájú irat vagy hogy megéri-e neki ezzel foglalkozni - Ami azt illeti, vannak régi, ezzel foglalkozó újságcikkek, amikből ihletet meríthet, de ezek nem kölcsönözhetőek ki. - egész biztosan azt hitte, hogy azzal, hogy nem vihetem haza, majd eltántorít, de az okostelefonok világában ez a legkisebb problémám. Mikor látta, hogy továbbra is érdekel a téma, elindult a folyosókon, én pedig szorgosan követtem.

A könyvtár ezen részén már nem könyvek voltak, hanem besárgult iratok, újságok, egy-egy régi plakát. A helynek is megvolt a jellegzetes "régi" szaga, a hőmérséklet pedig jóval alacsonyabb volt, valószínüleg, hogy elkerüljék az iratok idő előtti oxidációját, sérülését.
Az öreg egy kis kerek asztalt nem sokára szinte telepakolt mindenféle papírral, egy kincsesbányát varázsolt a sötét fa asztalra. Ezeket látva vigyor húzódott a számra.
- Nos, ide igazából illetéktelenek nem nagyon szoktak belépni, ha valaki kérdezi, neki is mondja, hogy az újsághoz keres infókat. - a bácsi tördelni kezdte ujjait, hirtelen mintha kissé idegessé is vált volna. Úgy tűnik, minden korosztály tisztában van Busan sötét oldalával, és számomra még ismeretlen okokból félnek. Nagyon remélem ezen kérdéseimre itt, az előttem heverő papírok készségesen válaszolnak majd.
- Rendben, és köszönöm a segítséget - mosolyogtam rá, majd meg is hajoltam hálámat kifejezve. Ő bólintott és magamra hagyott. Egyedül maradtam a helyiségben, de jobb is volt így, annak is örültem most, hogy Maya sincs a közelben, legalább nyugodtan tudok figyelni. Tekintve arra, hogy semmit nem vihetek ezek közül haza, elővettem a telefonomat, hogy minden fontos információt lejegyzeteljek, esetleg fotózzak egy-két lényegesebb cikket. Hirtelen a bőség zavarában azt se tudtam, hol kezdjem, így megragadtam az első újságoldalt. Kevés volt az, ami teljes egészében volt az asztalon, kérésemre tényleg csak a bünüggyel kapcsolatos iratok voltak ott, így legalább nem kellett felesleges köröket futnom azzal, hogy még előtte kikeresgélem.
Rögtön az első cím megfogott.

Új generáció a sötét királyságban?

1994. május

Alig csendesültek a kedélyek a múlt hónapban történt bandaháború után, most ismét Busan alvilágától hangos minden. A már mindenki számára jól ismert Vörös Töltény nevezetű banda vezetője, Red Bullet adta tudtára az érintettek számára, a csatának itt nincs vége, továbbra is megtartják, ami hivatalosan nem is az övék, Busan lakossága hallani fogja még a nevüket. Az alvilág nagyasszonyaként is ismert bűnüzőt nem régiben támadás érte, melyre, egyes hírforrások szerint, nem reagált visszavágással, ennek oka lehet a szíve alatt hordott új élet?

A cikk itt abbamaradt, kétségek és kérdések közt hagyva mindenkit. Ennyiből is világossá vált számomra, hogy minden a felszínen folyik, a lakosok tudnak a dolgokról, sőt, ezek szerint kíváncsiak is a fejleményekre. Hümmögtem egyet és beletúrtam a kupacba, hogy előszedjek egy újabb, random irományt.

Futótűz és egy újabb vörös jel

1991. szeptember

Szemtanúk számoltak be a múlt éjszaka történtekről, miszerint a kikötő melletti faházak egymás után borultak lángba, mindenféle látszólagos előzmény nélkül. A kiérkező tűzoltók azonnal munkának láttak és oltani kezdték a tüzet, amiben segítségre volt az akkor kezdődő zápor is, így megkönnyítve a tűzoltók dolgát. Nyomozás indult az ügyben, egyelőre bármiféle bizonyíték és nyom nélkül. Viszont ismét egy vörös színű használatlan töltényre bukkantak a rendőrök, ugyanolyanra, ami az utóbbi időben minden látszólagos baleset helyszínén fellelhető volt.

Telefonomba bepötyögtem a hasznos információkat, majd visszapillantottam a lapra. A dátum 1991, a cikk 4 évvel hamarabb íródott az előzőnél. Mind a kettőben szerepel a vörös töltény szó, egyszer mint bandanév és mint annak vezérének a neve, másrészt, mint bizonyíték, ami ekkor még semmire nem adott magyarázatot. Tehát ennek a csoportnak sikerült röpke 4 év alatt megfélemlítenie egy egész várost. Ha ennyiből is jól sikerült levonnom a következtetést, a csapat így akart üzenni, csak ekkor még nem értette senki, az otthagyott lövedék pedig nem véletlen volt, hanem szándékos üzenet. Már ez is több volt a semminél, de most már leginkább arra akartam rájönni, ez a banda létezik-e még és kik a tagjai.
Kezembe fogtam egy újabb cikket az asztal távolabbi részéről.
Olvasni kezdtem a meg-megszakadt papírlapot, mikor léptek halk puffogását hallottam a betonon. Felkaptam a tekintetem a hang irányába és le is ejtettem az újságot a többire. A semmiből bukkant elő egy magas fiú alakja, aki egyre csak közeledett, minden bizonnyal hozzám jött. Ahogy egyre közelebb ért, láttam, hogy az volt, aki hallgatózott, mikor a könyvtárostól kértem segítséget. Vajon mit akar?
- Szia - meghajolt.
- Öm, szia - hezitáltam és figyeltem minden rezdülését. Hatással van az emberre, amit olvas, és nem tudtam, mi a szándéka, így jobbnak láttam résen lenni.
- Leülhetek? - kérdezte. Érdekes, mély hangja volt, de mégis volt benne valami, ami miatt szívesen hallgatja az ember.
- Ha találsz széket - szemöldökeim az egekbe szökkentek. Kapucnija fejébe volt húzva, barna haja pedig szemébe lógott ahogyan lenézett rám. Szemügyre vettem mialatt a kicsivel arrébb lévő székért nyúlt, hogy közelebb húzva azon helyet foglaljon. Fekete nadrágot, sötét szürke pulóvert viselt, de meg mernék rá esküdni, hogy kint még maszk is volt rajta. Minden bizonnyal levette.
- Esetleg... Segíthetek? - kérdeztem összeszűkített szemekkel, miután helyet foglalt.
- Hallottam, hogy mi után érdeklődsz a könyvtárosnál - válaszolt, azután, hogy az előzőleg kézbe vett újságcikket hanyagul visszaejtette az asztalra.
- Öm igen, a helyi újs... - neveletlenül félbeszakított.
- Mondom hallottam. - rám emelte sötét íriszeit és arcomat fürkészte. - Ne ásd be magad ebbe.
- Csupán információ szerzés miatt vagyok itt - rántottam meg a vállam és rendezgetni kezdtem a szanaszét heverő irományokat.
- Hát persze... - kuncogott fel szarkasztikusan. Oldalra pillantott, majd visszanézett rám - Hidd el, nagyon megütheted a bokádat, ha beleavatkozol a kutyák dolgába.
Nem válaszoltam egyből, hiszen nem is tudtam volna erre mit mondani. Mintha egy nyitott könyv lettem volna számára, egyből tudta, hogy mögöttes dolgokért vagyok itt. Mit is mondhatnék neki, úgy tűnik feleslegesen hazudnék neki, nem hinné el.
- Netán te tudsz benne segíteni? - hajoltam hozzá közelebb az asztal felett.
- Nem hallottad mit mondam? Mégis miben segítsek? Hogy hamarabb tarkón lőjjenek?
- Miért érzem azt, hogy te tudnál válaszolni a kérdéseimre?
- Szeretsz a tűzzel játszani, nem igaz?
- Ha egyszer valamit a fejembe veszek, nem állok meg, míg el nem érem a célom. - hátradőltem a rozoga széken és karjaimat mellkasom előtt kereszteztem, és most ő hajolt közelebb.
- Akkor ha jót akarsz magadnak, azt is a fejedbe veszed, hogy ez nem babazsúr, itt nem ellopott nyalókák rejtélyeit kell megoldanod Sherlock, hanem az életedet dobod oda az állatoknak. - annyira nyugodt, annyira hátborzongató hangon beszélt hozzám, mégis azon voltam, hogy ne lássa rajtam, hogy akár egy kicsit is sikerült megrémisztenie.
- Félnem kéne? - kérdeztem flegmán.
- Igen. Nem tőlem, hanem azoktól, akik után kutakodsz.
Pillanatnyi csend telepedett le, próbáltam gondolkodni, hogy tulajdonképpen most mi az isten nyila folyik itt. Idejön egy tök idegen pasi és arról próbál meggyőzni, hogy hagyjam abba, amiről neki amúgy nem is kéne tudnia. De mégis honnan értesült erről és miért igyekszik leállítani? Tisztában vagyok a veszéllyel, ami lassan körbevesz, ha tényleg nem állok le, viszont akkor sem értem, mire fel prédikál nekem.
- Miért hallgatnék rád? Egyáltalán azt se tudom ki vagy, még a nevedet sem árultad el.
- Taehyung vagyok.